Az Amiga története - A kezdetektől a végig, 2. rész
Márciusban a "World of Commodore" vásáron mutatták be az 1.2-es Kickstart-ot az USÁ-ban; de az év végéig kellett arra várni, hogy rendelkezésre álljon. Áprilisban elterjedtek a hírek egy hardware szintű IBM-emuról, aminek a "Transformer"-t kellet volna leváltania, mivel az teljesen lassúnak és grafikaképtelennek mutatkozott. Itt megint elaludt a Commodore. Fejlesztés alatt állt egy "Trump Card" névre hallgató eszköz, ami a Transformert lett volna hivatva meggyorsítani az AMIGA bővítőportján keresztül, sőt szintén készülőfélben volt az a szoftver emulátor, ami már teljesen jó PC-s grafikát tudott nyomatni. Ezt szintén elbaltázta a Commodore, mivel későbbz Atari dobta piacra ezt az emulátort "Pc Ditto" néven. Még ebben a hónapban bejelentették az UNIX átvitelét az AMIGA IV-re, ezek után az A IV egy CAD-munkagép lett volna 68020-as CPU-val és 1024 x 768-as felbontással[!!].
1986 májusa
Legkorábban csak májusban keltek szárnyra az első hivatalos hírek egy hardware-es PC-emulátorról, amit a német részlegnél csináltak, "Sidecar" néven. Ezt már tényleg piacra dobták a ComDex-en, de az USA-bann csak sokkal később lehetett megvenni az elég erős árnyékolási szabványok miatt. A Janus-port kezelését végül is hosszas viták után R. J. Mical készítette el, s így emlékezik vissza a történtekre: "Egy IBM-emulátorról volt szó AMIGA ablakban. A németek csak a hardware oldallal törődtek, a szoftverre pedig tettek egy nagyot! A program blokkolta az ablakot, így nem tehettem mást, utána kellett néznem a dolgoknak. A multitaskingnak semmi nyoma sem volt, sőt még a rendszerrutinokat sem tették hozzáférhetővé!"
R. J. átvette a Janust. Munkájának eredményességét a "Flight Simulator" futtatásával mérte le. Erről így mesél: "A Flight Simulator volt számomra kezdetektől fogva a mérce. Bruce Artwick, a program írója egy jó barátom. Ahhoz, hogy a varázslatait létre tudja hozni, minden rendszer sajátosságot felhasznált, és minden trükköt bevetett. Tehát a fejlesztés alatt többször is elküldtem próbarepülésre a Flight Simulator-t."
Az oldalkocsi (sidecar) egy igazi szenzáció volt. Addig még senkinek sem sikerült egy házi számítógépen (ha a felsőbb osztályokba tartozott is) két különböző rendszert különböző processzorokkal működtetnie, egyidejűleg, lefagyások nélkül, vagy anélkül, hogy ne lettek volna problémák az input/output rutinokkal. Akkoriban keletkezett az "Only the AMIGA makes it possible" reklámmondat is.
Amiga 2000
1986 nyarán új hírek kaptak szárnyra, ezúttal típusmegjelölésekkel (A2000, A2500), és olyan infókkal, mint pl. új grafikus chipek, 2 MB videomemória. Ezeknek a híreszteléseknek az alapja Jay Miner bejelentése volt, aki nem sokkal a Commodore-ból való kiválása előtt nyilvánosságra hozta, hogy készen vannak az új grafikus chipek. A kiválását egészségügyi okokkal magyarázta (egy transzplantáció előtt állt), nem titkolva el azt sem, hogy elege lett a Commodore-nál való mérgelődésből, ami a tervezésnél volt tapasztalható. Jay így emlékezett meg erről: "A Commodore nem akarta tovább gyártani az AMIGA 1000-est, mivel szerintük túl drága volt. Az előállítási költségeket úgy akarták csökkenteni, hogy egybeépítik a billentyűzetet a géppel úgy, mint ahogy azt az Atarinál látták. (Érdekes módon akkoriban az Atari viszont AMIGA kinézetűvé akarta alakítani a gépét, és különválasztani a billentyűzetet a géptől, valamint beépíteni a meghajtót a gépbe...) Nagyon felidegesítettem magam. 6 hónapon keresztül terveztem át a gépet, és tettem bele a házba a PC emulátort, erre nem adták ki az átalakított modellt, az új gépekre fektetvén a hangsúlyt."
De a Commodore-nak ezidő tájt pénzügyi problémái is voltak. A költségcsökkentés keretében az AMIGA gárdából több embert is elbocsájtottak. Erről az új modell a "Baby AMIGA" vagy "B 52" vagy "AMIGA 500" bejelentésével terelték el a figyelmet. Állítólag az 1.2-es verzióval elég sokat tökölődtek, mivel az előző rendszer hibáit kiküszöbölendő, beletettek a chipekbe két új rutint, aminek köszönhetően két "fontos AMIGA program" nem volt hajlandó működni többet. 1986 minden különösebb dolog nélkül múlt el, egyedül csak az 1.2-es Kickstart lett készen, miközben az eredeti Los Gatos-i csapat folyamatosan csökkent. Decemberben újra lecsapott az AMIGA: Amikor az "Amazing stories" sorozat "Eternal mind" c. részében két AMIGA is használva volt, nem is beszélve a "Max Headroom" c. sorozatról, ahol a gép tulajdonképpen főszerepet kapott.
Amiga 500
Az utolsó években sok filmben és tv-sorozatban nem elhanyagolható szerepet játszott az AMIGA: A "Robo Jr"-ben négy Emmie-t nyert, a "Panama Deception"-ban egy dokumentumfilm Oscart, a "Jurassic Park", a "Honey I blew up the kid", a "Death becomes her", a "The dark half" is AMIGA effekteket használt. Ezek mellett még látható volt a következő filmekben & sorozatokban a működése: SeaQuest DSV, Spacecenter Babylon 5, Miami Vice, Robocop, Viper, Unsolves Mysteries. (Valószínűleg a legelső film, amiben egy AMIGÁt használtak, az a P1 - avagy egy vírus története c. film volt, ahol egy AMIGA játszotta az egyik egyetem számítógéptermében az agyat, míg Commodore 128-asok voltak a terminálok.)
Az 1987-es CES-en végre fellebbentették a fátylat a titkok egy részéről, és bejelentették, hogy az új gépeket AMIGA 2000-nek és AMIGA 500-nak fogják hívni, és az előző modellt utólagosan elnevezték AMIGA 1000-nek. Amíg az 500-ast a házi felhasználóknak szánták, addig a 2000-esnek az lett volna a feladata, hogy kiűzze az IBM-eket az irodákból, éppen ezért PC-portokkal lett volna ellátva. Ehhez el is készítették az XT áthidalókártyát. Erről az elképzelésről így beszélt R. J.: "Nem egy PC-ről volt szó az AMIGÁ-ban, hanem egy újszerű gépről, ami mindkét processzort egyidejűleg használja. Az AMIGA világ szempontjából a PC oldalt csak egy további koprocesszornak kellett volna tekinteni. Ez egy teljesen újszerű gép lett volna, egy "sziámi iker". Ez lehetett volna a computerről való elképzeléseim új vonala - egy multiprocesszoros struktúra. Ide vezet az út, így néz ki a jövő."
De ez a jövővízió majdnem tönkretette az AMIGA jövőjét Amerikában a hosszú kényszerszünetek miatt a gyártásban, s ezzel a Commodore majdnem teljesen elveszítette az amerikai piacot. Nézzünk szembe a tényekkel: A Commodore egy évig nem adott ki új termékeket, és nem kerültek forgalomba új programok sem. Ennek az lett a következménye, hogy az IBM és a Macintosh iszonyatosan nagy teret hódított meg a piacból. Tulajdonképpen ekkor kezdtek más cégekhez "átvándorolni" az AMIGA kitalálói.
Az 1987-es és az 1990-es CeBit között ennek "így kellett tovább mennie", említésre méltó új hardware nélkül, és ugyanakkora vagyonnal. 1988 folyamán érte el először a cég az első mágikus számot: 1.000.000 eladott gép. A második milliót már egy fél éven belül elérték; nem sokkal ezután jött az angliai fellendülés: évenként egymillió eladott AMIGA. De sajnos ez a Commodore-nak már túl későn volt.
1987 elején bezárta a cég a Los Gatos-i AMIGA részleget. A Commodore szívesen megtartott volna bizonyos embereket, de azok nem voltak hajlandóak a keleti partra költözni. Ez idő tájt, csak a fejlesztőlaborok voltak aktívak s tulajdonképpen ez volt az egyetlen dolog, ami az AMIGA túlélési esélyeit 10% fölé emelte. Hallani lehetett az új Agnus chipről: 2 MB címtartomány, 256 szín 8 biten. Ott volt a Transputer kártya akár 16-szoros kaszkádolással, és a Dr. Tim King fejlesztette Helios rendszer. Volt egy 68020-as kártya is 32 bites RAM-mal. Ezen felül volt még egy AMIGA 3000-es is 68030-as alappal, SuperAngus-szal & SuperDenise-zel, jobb felbontással és több színnel. Az időszak szenzációja mindenesetre az a nyilatkozat volt, amit 1987-ben adott ki a Commodore Németország feje, Winfried Hoffmann (Találó a neve, a Hoffmann-t magyarra úgy is lehet fordítani, hogy a hívő ember...), ami szerint az új AMIGA 1000-es kiadását tervezték (időközben már abbahagyták a gyártását!), aminek a kinézete megegyezett volna a régiével, belül viszont az 500-as alapjaira épült volna, tehát ROM-ban lett volna az OS.
1988 márciusa
És ezek után mit gondoltok, mi jött ki az 1988-as CeBit-en? Az AMIGA 2500! Ez egy olyan gép, ami tulajdonképpen szerintem azt jelzi, hogy a Commodore rájött, hogy milyennek kellett volna lennie az eredeti kiadásnak (ezt persze csak a 2500UX-re értem). A két verzió: 2500AT (egy 286-os PC kártya volt egy normál 2000-esben) és 2500UX (68020-as processzorkártya, 100 MB vinyó (ha jól tudom SCSI), és 32 bites RAM bővítés). Valószínűleg ezt a típust csak azért adták ki, hogy életben tartsák az amerikai piacot, mivel ilyen gépre nem volt igény Európában. Tulajdonképpen (szerintem legalábbis) így próbálták okosabbnak beállítani a gépet annál, ami. Ezt a tényt a pocsék reklámozással is lehet magyarázni, ugyanis az európai piacra csak egy olyan reklámot készítettek, ami erősen maga alatt volt (egy énekelhetetlen dal "Kiss Me AMIGA" címmel, meg néhány nagyon pocsék "művészi" kép).
Ekkor kezdték el sugározni főleg az MTV-n az Amiga 500-as reklámjait is. Nyolcféle reklámfilm volt, és mindegyik elkészítésénél használtak természetesen AMIGÁ-t is. Az eredményt leginkább mégis csak ahhoz tudom hasonlítani, amikor valaki egyedül indult a szellemi vetélkedőn, és mégsem sikerült neki még a második helyezést sem elérnie. Ezenkívül különböző akciókat indítottak kampányszerűen (karácsonyra stb.), így ilyen akciók keretében lehetett Amiga 00-hoz jutni pl. videóval vagy szintetizátor billentyűzettel, természetesen a hozzátartozó szoftverrel együtt. Ez így magában nem is hangzik rosszul, csakhogy a reklám terén a Commdore a legjobb ötletet is el tudta rontani. Így pl. a videóhoz nem volt gép-videó összekötőkábel se égen, se földön... Az év egyetlen újdonsága az A590 volt, ami egy az 500-ashoz készített vincseszter illesztő volt.
Hát igen! Csak ennyit tartottak be a megígért dolgokból, így pl. semmi nem lett abból a grafikus kártyából, ami 1 millió pixeles felbontást tudott volna nyomni, baromi sok színnel (Lowell University); vagy megemlíthetném a "Professional Video Adapter"-t is, ami egy három kártyából álló rendszer lett volna, és magában foglalat volna egy genlockot, egy videódigitalizálót, és egy framegabbert.
1988 decemberében újabb jelentős dolog történt: Torontóban megrendezték a "World of Commodore Show"-t, valamint a cég fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte. A cég standján akadt néhány megcsodálni való: két hálózati kártya; hátul a legsötétebb sarokban egy AMIGA 1000-hez hasonló gép, amit csak suttogva említenek meg. Olyan kifejezéseket használnak, mint több szín, nagyobb felbontás, SCSI-port, koprocesszor, HD-s meghajtó, és végül a nevet is megemlítik: "AMIGA 3000".
Amiga 3000
Annyira várták már az új gépet, hogy amikor a San Diego-ban székelő "AMIGA Felhasználók Csoportjá"-nak azt a lehetőséget kínálták fel, hogy az áprilisi összejövetelükön láthatják az új gépet, akkor azok rögtön lecsaptak az alkalomra. Amikor bekapcsolták a követhetetlen logika szerint AMIGA 3000-nek keresztelt gépet, akkor a megszokott állókép helyett egy raytracingelt forgó kéz jelent meg, a Workbench-et interlace mentes kivitelben lehetett megtekinteni, és minden csak úgy sziporkázott a színektől. További újdonságokat vagy megígértek, vagy be is mutattak. Még a találkozó vége előtt már szétterjedtek a hírek a világban. Az összes hálózat csak úgy harsogott az újdonságról - amit a Commodore lejáratott. Az "új" modell tényleg egy új prototípus volt az AMIGÁ-k között: EGY ÚJ MACINTOSH II EGY AMIGA 2000-ES HÁZÁBAN!!!!!!!!!!! Amikor egy kicsivel később elkészült az 1.4-es rendszer alfa-verziója, akkor tényleg egy animált bekapcsolási képet lehetett látni. A "tréfálkozók" a jövőbe láttak, vagy egy jól eltervezett piacfelkészítés volt az?
Az ötlet mindenesetre nem a Commodore marketingrészlegétől származott, mivel azok akkoriban minél nagyobb érdeklődést akartak kelteni a tervezett C65 iránt, mivel akkoriban fejlesztették a cég legjobban eladott 8 bites gépének, a Commodore 64-nek az utódját. Az USA kivételével az egész világon nagy reklámkampányok nélkül lett az AMIGA fogalom. Ami a Commodore-nak nem sikerült, azt az AMIGÁ-sok maguk oldották meg a propaganda beszédeikkel. Ezt a cég egy újabb oknak tartotta a reklámkampányok megspórolására.
Ekkor követték el a felsőbb vezetők a legnagyobb hibáik egyikét: megpróbálták az eddigi IBM ügyfeleket maguknak megnyerni. Kiadták a parancsot az addig csak az európai piacra gyártott PC klónok az USA-ban való forgalmazására, és megpróbálták a nagy szoftvergyártókat meggyőzni arról, hogy monopóliumot kapjanak termékeik forgalmazására. Ezen a dolgon is látszott, hogy a cégvezetőség nincsen tisztában a cégének a piacon elfoglalt szerepével, mivel amíg Európában komolyan vették a Commodore-t, addig az amerikai felhasználók csak egy játékgép céget láttak benne. Az ennek a nézetnek a megváltoztatására tett kísérletektől azt várták, hogy később jobb piaci helyzetbe kerülnek.
Aztán megjelent a WordPerfect AMIGÁs verziója, ami nagy felzúdulást keltett, ugyanis már addig is tucatnyi hasonló vagy jobb képességű szövegszerkesztő programot lehetett kapni az AMIGÁhoz, amelyek mindegyike grafikatámogatással is meg volt áldva, míg a WP ezt messze nem tudta; és mindennek megfejeléseképpen a program nagyon drága volt. Legalább kétszer annyit kértek érte, mint a legdrágább AMIGA programért.
Ekkor elkezdtek bűnbakot keresni, ami annyira nem volt már szokatlan dolog, hogy lassan kezdték azt hinni, hogy az amerikai vezetésnek forgóajtaja van. Állítólag a Commodore-nál történt meg az az eset, ami szerint az egyik amerikai vezér egyszer három borítékot talált az asztalon, "Vész esetén kinyitandó!" felirattal. Amikor először bajba került, felnyitotta az első borítékot, és az abban foglalt utasításnak -"Fogja az elődjére a hibákat"- végrehajtása után egy kicsit jobban mentek a dolgok. Mikor megint szarban volt a "haza", akkor a kétségbeesett főnök kinyitotta a második borítékot, és a szöveg értelmében a helyettesére fogott mindent, ami megint egy átmeneti nyugalomhoz juttatta. Amikor megint bajba került, akkor már szinte automatikusan nyitotta ki a harmadik borítékot, aminek a következő volt a szövege: "Írjon három borítékot..."
Tehát a csúcsmenedzserek vezetése alatt sűrűn kerültek elő a problémák, így hát az ellenőrző tanács feje, Irving Gould végre valami értelmes dolgot is csinált: Megszerezte a Commodore számára Harry Coppermannt, aki nemcsak 20 éven keresztül dolgozott az IBM-nek, hanem további két éven keresztül az Apple színeiben vezette sikerrel a cég piaci részlegét.
Az új ember hamar akcióba kezdett. Felvétele után hat héttel már benyújtotta programját: 1., javítani kell a cég image-án, és új reklámpolitika kell; 2., az AMIGÁt kell a középpontba állítani; 3., javítani a gyártmánykoncepción; 4., új piacokat meghódítani: iskolák, kormányzati szervek; 5., a vevők jobb kiszolgálása a "Megelégedett klienseink tovább vásárolnak, igaz az elégedetlenek is, csak azok a konkurenciánál" mottó alapján. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében új embereket vitt be a Commodore-hoz, akiket még az Apple színeiben tanult meg megbecsülni. A fejlesztők meglepődve vették komolyan az új hangot, s elképedésük csak növekedett akkor, amikor rájöttek, hogy a véleményüket nem csak meghallgatják, hanem egyenesen kíváncsiak is rá.
Gyorsan új termékek kerültek bemutatásra, amik eddig valahol valamilyen okból csak lapultak: egy 68030-as kártya, Professional Video Adapter, a Lovell Graphic Card, egy javított vincseszter kontroller, ArcNet-kártya az Amiga 500 és az Amiga 2000 számára, az ECS chipek új nemzedéke, és még néhány dolog, többek között az A3000 fejlesztését megerősítő hír.
Coppermann "támadása" az iskolák által képviselt piac felé először csak egy videókazettában nyilvánult meg, ami az AMIGA iskolai felhasználási lehetőségeit fejtegette, majd ezen a vonalon továbbhaladva elhatározták magukat az AMIGA újbóli bemutatójára. Az 1989 októberében két helyszínen is megrendezett bemutatón nem új gépeket, hanem új reklámokat mutattak be, amiket George Lucas segítségével készíttettek el. Az új reklámkampány útnak eresztése után sikerült először elérnie a Commodore-nak az első 1.000.000. eladott darabot, ami azt jelentette, hogy az AMIGA a Commodore ellenére is el tudja adni magát. Még az üzleti lapok is észrevették a fellendülést, és különböző lelkes jelzőkkel ("Vezető cég a multimédia-szektorban", stb.) látták el a Commodore-t.
A reklámkampány annak ellenére nem hozta meg a várt eredményt, hogy az AMIGA 500-ast jelentősen magasabb darabszámban tudták eladni. Az áttörést Angliában érték el, ahol a cég vezető szerepre tett szert az eddigi vegetálás helyett. Csak a karácsonyi szezonban több mint 100.000 Amiga 500-at tudtak eladni. Ez a siker a csomagpolitikának volt köszönhető, ahol egy 500 mérföldes repülőút-jóváírást, különböző játékokat és irodai csomagot lehetett a gép áráért bónuszként kapni. A kereskedők is be lettek vonva ebbe az akcióba, és néhol még további pluszokat kínáltak a már említett három variáción kívül. Az eredményességben annak is nagy része volt, hogy az Ariadne cég írt egy tökéletes emulátort a legjobban elterjedt gépről (Acorn BBC Computer), ami multitasking-képes volt, és sokszor gyorsabb is az eredeti gépnél. Mivel a BBC gépek az ország majd` minden iskolájában jelen voltak, ezért egy nagyon nagy piac jelent meg.
Nem sokkal később elterjedtek a hírek egy laptop kivitelű AMIGÁ-ról "Arrow" néven (ami valljuk be sokat lendíthetett volna a dolgokon, ugyanis több ember döntött volna az AMIGA mellett), ami Dale Luck által is alátámasztásra került: "Amikor tanácsadóként dolgoztam a Commodore-nál, akkor meg lettünk bízva egy laptop megtervezésével. Nekem birtokomban van egy a két-három prototípus közül, amit annak idején kézimunkával barkácsoltunk össze. Az alaplap egy módosított A500-as, ami pontosan passzolt az SX 64 (ez volt a C64 laptop verziója, ami azóta is iszonyatosan nagy értéket képvisel a gyűjtők szemében) házába. A kütyünek 1 MB RAM-ja volt, amihez egy frankó vinyókontrollert kerestem (ez egy 68020-as kártya lett) és egy 5-6 inch nagyságú színes LCD-t. Ismeretlen okok miatt a Commodore idő közben elvesztette az érdeklődését a laptop iránt, így a fejlesztés még a prototípus-időszakban le lett állítva." Ennek ellenére fennállt még az érdeklődés. A `89 márciusában megrendezett AMI-expón a MicroMomentum egy hordozható verzióval jelentkezett, és a Gigatron is meg akart jelenni a `90-es CeBIT-en egy laptop AMIGÁ-val, de ebből nem lett semmi, mivel a Commodore nem adta el a különleges chipek licencét.
1990 márciusa
DevCon: megszellőztették a "baby" titkát, ami egy CD-meghajtó kiegészítés lett volna az AMIGÁkhoz. Ezzel újabb fázisba lépett a cég, mivel három év óta először új modelleket lehetett várni. Április 24-én a New York-i Palladiumban mutatták be az Amiga 3000-et és az AMIGAVision-t. A felhajtás jóval kisebb volt, mint az 1985-ös, de talán még meggyőzőbb volt öt évvel azelőtti társánál. A videó egyszerre mutatta be az új program és gép képességeit. Ezzel egészen ügyesen jelentek meg egy olyan porondon, amit az Apple "multimédia" néven propagált. Az AMIGA 3000 egyszerre jelezte egy új korszak kezdetét: áttért a 16/24 bites technológiáról a tisztán 32 bitesre, valamint nem az ezeréves 1.4-es rendszer volt benne, hanem a teljesen új 512KB-os 2.0-ás (aminek a tervezőmérnökök állítása szerint sem volt meg a lefele való kompatibilitása.)
Harry Coppermann így beszélt ezekről a dolgokról: "A technológiánk már 4,5 éve megvolt ahhoz, hogy létrehozzuk ezt a gépet, de az idő még nem volt megérve a multimédiára. Nézzék csak meg a többi céget! A multimédiáról beszélnek, de nem szállítják azt. Tulajdonképpen csak a Commodore nyomában kullognak."
Hat héttel később a második megmérettetés: CES Chicago. A "baby" ötletéből elkészült a "Commodore Dynamic Total Vision" (CDTV). A termék ugyan készen volt, de a piacra dobását egy évvel elhalasztották, hogy megfelelő mennyiségű szoftver álljon hozzá rendelkezésre. A Commodore jó időknek nézett elébe. Aztán ami ezután történt, az megint tipikusan Commodore-os húzás volt. Minden gondolkodás nélkül kiadták az Amiga 500+-ot nagyobb memóriával és ECS chipsettel, aminek az lett a következménye, hogy egy rakás játék nem volt hajlandó elindulni, ami még a játékfejlesztőket is alaposan meglepte. A tiltakozások eredménytelenek maradtak, a cégvezetés tartotta magát az eredetileg elképzelt hülyeségéhez. De ez csak a kezdet volt. A pc-részleget fel kellett számolni, mivel csak nagyon alacsony piaci részesedéssel rendelkeztek.
Commodore CDTV
Ezután kiárusították az összes Amiga 500-ast, mivel kellett a hely a raktárban az Amiga 500+-nak, így erre az akcióra is ráfizetett a Commodore. Ekkor a hardware fejlesztés élén Henry Rubin helyét Bill Sydnes vette át, amitől szabályosan megdermedt a fejlesztés.
1991 februárjára lettek készen az AA chipkészlet prototípusai. Ezeket egyből be is építették az AMIGA 3000+-nak keresztelt modellekbe, amiket mellesleg még egy új hangprocesszorral (AT&T DSP 3210) is elláttak, majd ezeket be is mutatták a Commodore fejlesztői konferenciáin. A szériagyártás áprilisig felfuthatott volna, de a cégvezetés leállította. Ugyanez vonatkozott októberig az AGA projektekre. Ehelyett áttervezték a kezdők számára olcsó gépként megtervezett A300-at, és AMIGA 600 néven azt dobták piacra azzal a szándékkal, hogy azzal helyettesítsék az 500-ast.
Amiga 600
A cégvezetés egy új gépet rendelt az Amiga 500 és az Amiga 3000 között fennálló űr betöltésére, ez lett volna az AMIGA 2200, amit viszont minden részleg elutasított. Eközben egyre romlott a Commodore anyagi helyzete. Ekkor a cégvezetés végül zöld utat adott az AA chipsetnek. A tervezett 3000+ és 2200 helyett piacra dobták az AMIGA 4000-et, amin elég erősen észrevehető az IBM behatása: kidobták belőle az SCSI-t és a jóval lassabb AT/IDE-t tették bele. Annak ellenére, hogy az AGA chipek segedelmével a 4000-es már nyugodtan konkurálhatott a Mac-el, mégsem voltak megfelelőek a reakciók, ezért piacra dobták az AMIGA 1200-at is, amivel egyértelműen a vékonyabb pénztárcájú rétegeket célozták meg.
Amiga 4000
Amiga 1200
A karácsonyi vásárt majdnem lekésték az új géppel, de a piacra gyakorolt hatás nem maradt el: a kutyának sem kellett már az 1200-as megjelenése után a 600-as, és a 3000-est sem igen akarták megvenni. Hiába, az ECS-nek annyi lett, aminek következtében tovább nőtt a cég vesztesége. A CDTV szintén nagy ráfizetéssé változott az új gépek miatt, mivel egy elavult technológiára épült, ráadásul a programkínálat sem volt valami jó minőségű. 1993-ban erre való reagálásként kifejlesztették az 1200-asból a CD32-őt.
Mindenki meg volt elégedve: a CD32 egy olyan játékgép lett, ami könnyen továbbfejleszthető számítógéppé, nem kerül sokba, és egész jó multimédia rendszer. De a pénzügyi keret sajnos csak 100000 darab elkészítésére elég, az angol piacon ebből 50000 darabot adtak el. Többen hangoztatják azon véleményüket, miszerint a Commodore 400000 CD32-vel már túl tudta volna élni a dolgokat. De végül is a csőd utolérte a Commodore-t. Minden fejlesztést leállítottak (a 3.1-es WB, és egy CD32-es MPEG-modul kivételével), holott már készen voltak az AGA chipset prototípusai, de ez semmit sem változtatott azon, hogy a Commodore nem tudta kifizetni a szállítóit.
CD32
1994 áprilisa
A Commodore haldoklik. A cégvezetés bátorítja az embereket a munkahelyük elhagyására, mivel nem bíznak a csodában. Április 25-én harminc ember kivételével mindenkit elbocsájtanak. Április 29-én bejelentették a csődöt. Mégis hogyan mehetett csődbe egy ilyen világcég, aminek mindenképpen talpon kellett volna maradnia a logika alapján?
Talán ott keresendő a hiba forrása, hogy a Commodore igazgatótanácsában nem volt egyetlen technikai képzettséggel megáldott egyén sem, és így egyszerűen nem tudtak előre eltervezni semmit, nem tűztek ki komoly célokat, és sohasem használták ki a cég és az általa gyártott gépekben rejlő lehetőséget. Olyan alapvető hibák derültek ki sokszor a késztermékek ellenőrzésekor, amiket máshol már a tervezőasztal mellett észrevesznek és megoldanak. A szoftver oldal volt talán az egyedüli, ahol nem voltak komoly problémák a hozzá nemértés miatt. Szintén nagy hiba volt az is, hogy a Commodore fejesei sohasem voltak hajlandóak licenceket eladni, így rengeteg piactól estek el. De ha már a fejeseket pocskondiázom, akkor elmondom azt is, hogy az AMIGÁnak majdnem sikerült betörnie a japán piacra, hiszen a követelmény mindössze a japán karakterkészlet használata lett volna, amit egy apró program segítségével könnyen meg lehetett volna oldani, s már majdnem létrejött az üzlet, amikor a nagyfőnökök találkozóját megrendezték, ahogy az már szokásos. Itt a Commodore-t képviselő "vezető" többször egymás után vérig sértette a japán főnököt, majd csodálkozott a cég, hogy mégsem kötötték meg az üzletet. Az egyik vérig sértés állítólag az volt, amikor azzal indokolták azt, hogy nem akarják a licenceket eladni, hogy "azzal mindenféle cégek gyárthatnának AMIGÁt".
Az eredeti magyar nyelvű forrás (lka.hu oldalról) már nem elérhető, további források a Wikipédián.